Skip to end of metadata
Go to start of metadata

Környezetvédelem: az ember távol tartása a környezettől.


- Megváltozott fogalmak – A Bizottság könyve – 2123.

Előszó

Két hónap telt el. Két hónapja ölték meg meg a családom. Hosszú idő...

Gyerek voltam még, de már csodálattal töltött el a végtelen űr, a csillagok, a távolság és annak leküzdése. Az emberiség még alig tapogatózott a naprendszer bolygóin, egy másik csillag elérése csak hiú ábránd volt. Felnőttem, mérnök lettem, majd kutató. Dr. Jacob Bromfield vezetésével a fény sebességét szerettük volna túlszárnyalni. Jacob kiváló tudós, kutató és mérnök volt egy személyben, az elméleti fizikusok tucatnyi hipotézisét ültettük át gyakorlatba, míg sok zsákutca után az alagút végén felcsillant a remény. Hosszú évek kemény munkájával sikerült több elméletet is ötvözve elkészíteni egy prototípust, amit a sci-fi írók hatására hiperhajtóműnek neveztünk el. Nyolc évvel ezelőtt ki is próbálhattuk munkánk gyümölcsét. Örömünnep volt ez a nap: az emberiség újabb esélyt kapott a túlélésre.

Sajnos Dr. Bromfield már nem érhette meg, mikor felkérést kaptunk a StarGate csoporttól, immár én vezettem a mérnökcsoportot, s mi irányítottuk a StarGate széria hiperhajtóműveinek tervezését, gyártását, majd a helyszíni munkálatokat. Ott voltam a StarGate-I indításánál a szerelőbázison. Sem elmondani, sem leírni nem lehet azt az érzést, amikor a semmiből kavarogva felépülő hiperalagút vibráló színes fényei megjelentek a kivetítőn, majd magába szívta a hajót az elenyésző burok. Elképesztően gyönyörű és egyben szívfacsaró látvány volt a munkánkat működés közben látni. Ott voltam a StarGate-II munkálatainál is, amikor történt valami. Elszabadult a pokol, indulni kellett. Akkor még nem tudtam felfogni mi történt, a hajtóművet azonnal üzembe kellett helyeznem. Nem volt szándékomban elhagyni a Földet, ahova köt az életem, de nem volt más lehetőségem. Tudtam, a hiperhajtómű még nem készült el: még nincs felkészítve egy ilyen utazásra. Azt csak sejtettem: számomra már nincs visszatérés, az én életemben már nem lesz visszaút a Földre. Nem tudtam elbúcsúzni a fiamtól, a feleségemtől, a rokonaimtól, a barátaimtól, a szülővárosomtól. Mennem kellett.

Mennem kellett, megmenteni az embereket, életük rajtam is múlt. Később tudatosult csak bennem, hogy az emberiséget mentette meg a StarGate-II és személyzete.


Dr. Amber D. Petersen (vezető kvantummérnök) – 2122. március 15.

      
      
Page viewed times
#trackbackRdf ($trackbackUtils.getContentIdentifier($page) $page.title $trackbackUtils.getPingUrl($page))
  • No labels

3 Comments

  1. Anonymous

    nekem tetszik, csak igy tovabb.....

     

  2. Anonymous

    nem jó nagyon nem, kisiskolás fogalmazás

    kezd onnan  hogy épp tesztelik a hajtóművet vagy mi a rákot , ide pár részlet épp csak érintőlegesen, közben a főszereplő visszaemlékezik a kezdetekre azután elszabadul a pokol....ha ragaszkodsz a visszaemlékezéshez egy ponton törd meg a cselekményt azzal hogy a f.szerepőt a jelenlegi helyzetében ábrázolod kávét tölt figyeli ,a monitort stb ezután jöhet a két hónap telt el rész.....igy meg tudod fogni magadnak az olvasót.........

  3. Anonymous

    Engem így is megfogott.